SMS - Önnek egy új üzenete érkezett

  Közös munkánk végén a fenti idézettel engedett utamra a pszichológus, amikor elérkezettnek láttuk az időt, hogy a továbbiakban a támogatása nélkül kormányozzam a saját hajómat az élet tengerén. Kellett egy kis idő és segítség, hogy elhiggyem, képes vagyok rá. Mostanra biztos vagyok benne, hogy a Horn-fokon is átkelek egy lyukas gumicsónakban, törött evezőkkel, a legvadabb szélvihar közepén, ha kell, mert felvérteződik az ember lánya mindenféle, azelőtt csak a mesékből ismert varázserővel, ha rémtörténetekbe illő szörnyekkel kell megküzdenie. Mondhatnám, hogy bekapcsol a varázsgomb, és ami korábban lehetetlen vállalkozásnak tűnt, az egyszeriben mindennapos rutinná válik. Mi ez, ha nem csoda és varázslat? Átlagos, hétköznapi életet élve nincs lehetőség igazán felkészülni a vészhelyzetekre és begyakorolni az extrém körülmények közötti működést. Amíg nem éles a helyzet, addig ezek a varázsgombok valahogy nem aktiválódnak az ember agyában. De abban a pillanatban, hogy igazán szükség v...

  Bodega hercegkirályfi és Vityillóka hercegkirálykisasszony - a két, vidéken nevelkedett, poros úthoz és kakaskukorékoláshoz szokott nemes lélek - négy évet éldegélt együtt Budapesten, három különböző lakásban. Tudták, hogy nem az a végcél, hogy ott ragadjanak, de az észszerűség és a kalandvágy azt diktálta, hogy tegyenek egy (két, három) próbát. Bebizonyosodott, hogy korábbi feltételezésük helyes, és egyáltalán nem valók ők oda, a székesfőváros falanszter jellegű olvasztótégelyébe, de rengeteg tapasztalatot és élményt gyűjtöttek a tervezettnél hosszabbra nyúlt szociológiai tanulmányútjukon a városi dzsungelben.  Felismerték például, hogy költözhetnek ők bárhova, néhány nappal a berendezkedés után a közvetlen falszomszéd egészen biztosan nagyívű lakásfelújításba kezd, és amennyiben kibírják az adott helyen a több hónapos felfordulást és hangterhelést, akkor elnyerik méltó jutalmukat, és a másik falszomszéd is nekiáll szétverni az egész kéglijét, abban a minutumban, hogy az el...

Egy korábbi történetből már kiderült, hogy igen kalandos volt a hegyoldalban nyikoró, kacsalábon forgó palota védelmére, és helyben tartására hivatott támfalrendszer megvalósítására brigádot találni, de végül sikerült, bár kompromiusszumok és lemondások árán, így erős volt a gyanúnk, hogy a kivitelezés sem lesz zökkentőmentes. Ismerjük az 1. számú szabályt, miszerint Vityillóka hercegkirálykisasszonynak mindig igaza van, hát most sem tévedett. A számtalan elhangzott és abból számos be nem tartott ígéret, a rengeteg - legyünk finomak - sajátos műszaki megoldás, és a jónéhány, figyelmetlenségből és hozzá nem értésből fakadó károkozás helyett most egészen más aspektusáról szeretnék mesélni a 15 naposnak ígért, de kereken 2 hónapos kanosszánknak, nagyon elkeserít ugyanis, hogy merre tart a világ és az átlagos emberek értékrendje.  Adott a munkás - kőművesnek nem nevezném -, akinek a felügyeletére volt bízva napokig a brigád, állítólag ő a legjobb a csapatban, meg egyébként a főnök fia,...

Azt, hogy a mese tulajdonképpen egy palindrom szó - visszafele olvasva is értelmes -, hajnalban ismertem fel, így legalább a címével kapcsolódik a tegnapi meséhez a mai történet, ami inkább csak sejtszinten lesz varázslatos, mert a betegségem terápiás lehetőségeiről fog szólni. A közvetlen érintetteken kívül mindenki megnyugodhat, mert nem lesz túl hosszú a lista. A sclerosis multiplex (SM) a tudomány mai állása szerint - azaz még - gyógyíthatatlan, de legalább már kezelési lehetőségek vannak. Az engem érintő primer progresszív SM azért is nehezített terep, mert ellentétben a "klasszikus", ún. relapszáló-remittáló formával, jelenleg csak egyetlenegy szer van rá a világon, ami, bár nem gyógyítja, de legalább lassítja, legideálisabb esetben pedig megállítja az állapotromlást. Nehéz kezelni egy olyan betegséget, aminek nem tudjuk az okát. Annyi biztos, hogy autoimmun, tehát a saját immunrendszered támadja meg az idegrendszered bizonyos sejtjeit, leginkább a szigetelést az idegsz...

Felmerül a kérdés, hogy miért pont mesék?!. Ennek számtalan magyarázata van. A legkézenfekvőbb az, hogy mert miért ne? A meséknek minden életkorban és élethelyzetben megvan a létjogosultsága, hiszen minden életkornak és élethelyzetnek megvannak a saját meséi. A mesék kedvesek, még akkor is, ha néha elsőre nem úgy tűnnek, pedig mindig bennük van a varázslat és a csoda lehetősége. A mesék sokmindenre megtanítanak, illetve mindenre, ami igazán számít. A meséket nem feltétlenül kell komolyan venni, bár bizonyos aspektusai véresen komolyak. És leginkább, mert a mesék káprázatos birodalmába menekülni a komor világ szürkesége elől, jó. Kiskoromtól fontosak számomra a mesék, végigkísérték az egész életemet, hallgatóság épp annyiszor voltam, mint mesélő, és máig nem tudom eldönteni, melyik oldalon szeretek jobban lenni.  Anyukám végigmesélte a gyerekkorunkat, nem múlt el este történet nélkül, és ez nyilván meghatározó élmény és remek alap. A játékosság és a mesevilág azóta is része a család...

Még júliusban szakadt ki belőlem, végső kétségbeesésemben az alábbi történet java, amit most némileg aktualizálva megosztok veletek.   "Támfalakat és kerítést építenénk, illetve építtetnénk, ha volna kivel, mert ez azért bőven túlmutat az önerőből 1 éven belül, ép ésszel megvalósítható projektek szintjén, viszont harmadszor is pofára estünk, így gondoltam, a fészbúk népéhez fordulok tanácsért, úgyis azt javasoltátok többen, hogy írjak, hát íme. Olvassatok, sírjatok, nevessetek velünk! Van bárkinek bármilyen bevált javaslata, megbízható kontaktja, hogy kivel kéne lepaktálnunk, hogy végre legyen egy biztonságos, zárt kertünk, aminek folyományaként lehetne Saci cicának egy kutyapajtása, rendes veteményesem, amit a négylábúak leamortizálhatnak, az esetleges túlélőket pedig megehetjük az egészséges táplálkozás jegyében (nem a kutyát, meg a macskát, hanem a zöldségeket...), és felállíthatnánk a fél éve dobozban várakozó kerti tárolót, lehetőleg még a tél beállta előtt?!. A kivitelez...

Érdekes dolog ez, hogy ki hogyan küzd meg az elé állított próbatételekkel, többen tőlem is kérdezték már, így gondoltam ma erről mesélek.  Sok embert csodálunk az útjáért, az élethez való hozzáállásáért, a küzdelméért, és gőzünk sincs, hogy csinálja, hogy nem őrül bele?!. "Én erre biztos nem lennék képes!" mondjuk, vagy csak gondoljuk egy-egy hajmeresztő élettörténetet hallva. Azt hiszem, az enyém is ilyen lett, pedig nem pont ez volt a terv. Hidd el, bárki képes lenne rá, csak lehetőleg inkább ennek ne kelljen sohase kiderülnie. A 2020-as évem elég rock&rollra sikerült, vagyis inkább már heavy, sőt death metálnak jellemezném. A soft rockot jobban bírom, de ezt a playlist-et nem én választottam... Ott volt ugye a mindenkit érintő pandémia, aztán a családon belül súlyos betegségek, haláleset, egy első pillanattól nagyon terhes, de nagyon várt várandósság, közben fokozatosan erősödő, egyre ijesztőbb neurológiai tünetek, egy nem fejlődő baba, egy sikertelen vetélés, ennek fo...