Mese arról, hogy miért érdemes - esemesnek lenni
Semmiért. Vége. Kétséget kizáróan ez lehetne a legrövidebb mesém, ha ennyiben maradnánk, de azért volna néhány gondolatom, amit szívesen megosztanék veletek. Egy ideje alkotói válságban vagyok. De igazából ez sem igaz, mert rengeteg mindent alkotok a kerítés látványtervtől a kivitelezési szerződésig, a kakaós kalácstól a répatorta muffinig és a növekvő zöldborsók is határozottan lehagyták a tépősalátát a veteményesben, sőt a videótár is szépen bővül a csatornámon, szóval aggodalomra szerintem semmi ok. Bevallom, számtalan gondolatfoszlány nyomán nekifogtam írni az utóbbi hetekben, de egyik sem kerekedett ki a kellő mértékig. Mindig megkérdezem magamtól, mielőtt másoknak is megmutatom a lelkem egyik szeletét, hogy érdemes-e, érdekes-e, tanulságos-e, ad-e bármit is annak, aki rászánja az időt, hogy elolvassa, amit írtam? Nem szeretem üres frázisokkal és céltalan szófolyamokkal rabolni mások idejét. Aztán általában azon kapom magam, hogy ugyanaz a témakör, különböző köntösbe bújtatva, ism...