Minden jó, ha jó a vége, avagy kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk - mese a megvalósult, korábban lehetetlennek hitt tervekről

Még júliusban szakadt ki belőlem, végső kétségbeesésemben az alábbi történet java, amit most némileg aktualizálva megosztok veletek.  

"Támfalakat és kerítést építenénk, illetve építtetnénk, ha volna kivel, mert ez azért bőven túlmutat az önerőből 1 éven belül, ép ésszel megvalósítható projektek szintjén, viszont harmadszor is pofára estünk, így gondoltam, a fészbúk népéhez fordulok tanácsért, úgyis azt javasoltátok többen, hogy írjak, hát íme. Olvassatok, sírjatok, nevessetek velünk!

Van bárkinek bármilyen bevált javaslata, megbízható kontaktja, hogy kivel kéne lepaktálnunk, hogy végre legyen egy biztonságos, zárt kertünk, aminek folyományaként lehetne Saci cicának egy kutyapajtása, rendes veteményesem, amit a négylábúak leamortizálhatnak, az esetleges túlélőket pedig megehetjük az egészséges táplálkozás jegyében (nem a kutyát, meg a macskát, hanem a zöldségeket...), és felállíthatnánk a fél éve dobozban várakozó kerti tárolót, lehetőleg még a tél beállta előtt?!.

A kivitelezővel szemben támasztott hatalmas igényeink a következők:

- egy pontos felmérés és egyeztetés után képes legyen egy korrekt, tételes árajánlatot adni legalább a munkadíjról és egy anyagszükséglet kalkulációt, ami annyi lesz, amennyi, tudom, hogy naponta drágul minden...

- örülnék neki, ha többféle opciót vázolna, hiszen pontosan tudjuk, hogy többféle van.

- a megállapodás után hajlandó egy épkézláb szerződésbe belefoglalni mindazt, amiről megegyeztünk és felelősséget, hovatovább garanciát vállalni a munkájáért.

- idejön a brigádjával és le is vezényli a megvalósulást, amit elég, ha én csak a teraszról nézek látványosság gyanánt, koktélt szürcsölgetve, ha úgy tartja kedvem.

- az előre leegyeztetett fizetési ütemezés alapján kiállít nekem számlákat akkora összegekről, hogy sírva fakadok, majd egy-két könnycsepp elmorzsolása után átutalással teleportálom a vagyonom neki.

- végeredményként megszületik egy statikailag kifogástalan, remek műszaki és esztétikai érzékkel épített támfalrendszer, amire mindenki büszke. A brigád rendet rak maga után, majd levonul a színről. Vityillóka hercegkirálykisasszony pedig pajkosan élcelődve odakiáltja az imént felállított fészerbe elégedetten pakoló Bodega hercegkirályfinak, hogy "na, ugye, hogy én megmondtam, hogy sikerülni fog?!." És boldogan élnek, míg meg nem halnak. 

Na, hát kb erre a tündérmesére vágyom, az eddigi rémálmok tömören:

1. Magyarország egyik legmenőbb kertépítő mérnöke és cége - gondoltam, egyből a legjobbal kezdem, megkímélve magunkat a pofáraeséstől. Javíthatatlan optimista vagyok. 3 hétre előre tud időpontot adni februárban, hogy egyáltalán megnézze miről is lenne szó. De eljön és megnézi. Kevésbé érdekli, hogy mi mit szeretnénk, mert neki annál - szerinte - sokkal jobb ötletei vannak. Megbíz minket, hogy készítsünk egy szintrajzot a kertről, ami alapján tud árajánlatot adni. Kissé felvont szemöldökkel ugyan, de a szintrajz a hozzánk méltó precizitással elkészül másnapra, megfejelve néhány egyéb vetületi képpel és skiccel az óhajainkról a teljesség kedvéért. Az árajánlat 1 hónap múlva, többszöri noszogatásra befut, tele olyan tételekkel, amikről szó sem volt, viszont pl. a támfal egy része hiányzik. Pontosítást, módosítást kérünk, sok a huzavona. A lényegi információ 0 a heti 1 válaszlevelében, mindig van kifogás, miért nem ér rá, miközben önmagasztaló eposzokat ír napi szinten a kertépítős csoportokba... A kivitelezés tervezett megkezdése előtt 2 héttel e-mailban közli, hogy amit mi szeretnénk, az nem illik a profiljába, ez iparos munka, keressünk mást. Hozzáteszem, hogy a támfalépítés az egyik fő profilja a honlapja szerint, és röpke 3 hónapos kapcsolatunk alatt legalább százszor elmondta, hogy vállalja a feladat elvégzését, ami nekik egyébként "piszlicsáré" munka.

2. A korábbi kudarcot kiheverve, a sebeink nyalogatását követően véletlenül kiderül, hogy egy ismerős szomszédjának a fia kertépítő cégnél dolgozik. Ó, isteni jel, gondoltuk mi. Egyébként mindközül a legkorrektebb cég. Idejön a cégvezető felmérni a helyzetet a világ végén kicsit túlról, még ki se száll az autóból, amikor közli, hogy ez nekik 1. nagyon messze van, 2. nem a fő tevékenységi körük. Viszont van néhány izgalmas javaslata és megígéri, hogy - ismerve a konkurenciát - javasol valakit, aki alkalmas és elérhető. Végül ez elmarad, de bő egy hónappal később mégis küld egy legalább formailag kielégítő árajánlatot, ami a tartalmi hiányosságok miatt feltételezhetően használhatatlan lenne, de addigra már úgyis új vasat tartottunk a tűzbe...

3. Gondoltam, elegem van a nagymenőkből, bízzuk a munkát helyiekre, ők talán kevésbé tehetik meg, hogy kókány munkát végezzenek, ha fontos a környékbeli jó hírnevük és támogassuk a helyi ipart. A legtöbb helyen, pozitív szövegkörnyezetben felbukkanó név felkutatása után ígéretesen indult bimbózó kapcsolatunk az új versenyzővel. Művezetővel érkezik, meghallgatnak, látszólag értik, mit szeretnénk. Pontos felmérés nélkül, kisvártatva érkezik egy árajánlat, ami egy kanapén befotózott fehér lap 2 db jó nagy számmal és némi anyagszükséglettel. Visszadobjuk, hogy az anyagszükséglet a mi számításaink szerint legalább a 150%-a annak, amit ők kalkuláltak, ráadásul hiányosan, és kicsit legyenek kedvesek részletezni azt a 2 db hétjegyű számot is, mert nem az a baj, hogy akkorák, hanem az, hogy nem tudjuk mit takar. Ja, hogy az nettó és plusz a konténer, meg az anyag és a szállítás... És esetleg lehetne mondjuk mindezt excelben, mert hát no...?!. Pár hét alatt eljutunk oda egy fizetett, lézeres szintfelmérés után (ami legalább bizonyította, hogy a lassan fél éve, általunk készített szintrajz meglepően pontos) kapunk egy excelt. 5 rubrikában 5 db számmal. Agyam ékszíjat ledob, 10 perc alatt pro bono összeállítottam nekik egy színes-szagos táblázatot, egy olyat, amilyennek szerintem kinéz egy elfogadható árajánlat, a már ismert adatokkal kitöltve, a hiányzó információk helyét megjelölve elküldtem nekik komplettálásra. Erre várunk 2 hete. De ők már rendelnék az anyagot, kérnék az első részletet, holott még egy korrekt árajánlatunk sincs, nemhogy egy aláírt szerződésünk, ja és kiderült, hogy a hírekkel ellentétben nem is helyiek, hanem hazánk túlsó sarkából járnak ide...

Ezen a ponton gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy mi vagyunk fordítva bekötve, és gondoltam megkérdezem népes ismerettségi körömet, hogy tényleg bennem van-e a hiba és délibábot kergetek, vagy mégsem földtől elrugaszkodott, megvalósíthatatlan vágyálom 2022-ben több, mint tisztes fizetségért reményeink szerint tisztességes munkát kapni?!.

Rengeteg gondolat kavarog a fejemben, bőven kitenne egy etikai, egy szociológiai, egy műszaki, egy közgazdasági, egy geopolitikai és egy burleszk esszét is. A fent leírtaknál - hiszen lényegében felmértük, megterveztük, kikalkuláltuk, amit lehetett és még árajánlatot, sőt szerződéstervezetet is írtam magunknak - többet csak akkor tudnék segíteni egy kivitelezőnek, ha én lapátolnám a cementet a betonkeverőbe, és bár bevállalós vagyok, de attól inkább megkímélném magam, mert nem az a fő profilom."

Végül a 3. kivitelezőnek megadtuk magunkat, alább adtunk az igényeinkből, a tökéletesre törekvésből, csak történjen már valami. Rengeteg idegeskedéssel és bosszúsággal körítve, de megépült a támfal. Nem tökéletes, de elég jó. Lett pár ősz hajszálam, és néhány új ránc a homlokomon a folyamatos szemöldök felhúzástól, de közben nevettünk is sokat, bár sokszor már kínunkban, és született néhány szállóige is, csak hogy egy példát mondjak. De a megvalósulás kálváriája már egy másik mese...

A mainak ott van vége, hogy Bodega hercegkirályfi bepakolt a felállított kerti tárolóba, és így már nyugodtan várják a kertek alatt lopakodó telet Vityillóka hercegkirálykisasszonnyal, aki nem mulasztotta el emlékeztetni örök szkeptikus urát, hogy "Na ugye, hogy én megmondtam, hogy sikerülni fog?!.". Még szerencse, hogy mindig igaza van...

Szeretettel: H.