Mese a dohány illatáról - mert a pénznek nincsen szaga
Az, hogy a szaglásunk mennyire esszenciális része az életünknek, régóta ismert tény. Bár ez az érzékszervünk meglehetősen csökevényes az állatvilág különböző egyedeiéhez képest, és még e csökevényesen belül is nagy egyéni variációkat mutat, mégis kinek ne volna emléke arról, amikor megcsapta az orrát egy illat és az valóságos mozgóképsort indított be lelki szemei előtt korábbi életeseményekről, ahol a szereplőkön kívül még talán, akkor akár jelentéktelennek tűnő, sokkal apróbb részletek is tűpontosan kirajzolódtak? Olfaktórikus emlékezet, ilyen úri nevet adott mindennek a tudomány. A legelső érzékszervünk a szaglóhám, ami életre kel, miután két sejt varázslatos találkozásából útnak indulunk a Földre, s talán ezért is ennyire meghatározó jelentőségű. Egy újszülött már az első napokban határozottan megkülönbözteti az édesanyja illatát másokétól. Hovatovább a szaglástól vezérelve képes közvetlenül a megszületése után az édesanyja hasán felkúszva megtalálni a mellbimbót és elkezdeni táplál...