SMS - Önnek egy új üzenete érkezett

Januárban már meséltem az akadálymentesítés hiányának problémaköréről a kórházi látogatásom kapcsán. Ma a Rehabilitációs Hatósági és Orvosszakértői Főosztályon volt jelenésem - aminek a neve azt sugallná, hogy fel van készülve a mozgássérült emberek fogadására, de ez téves prekoncepció - így adja magát, hogy folytassam a múltkori történetet. Az ember nem jókedvéből lesz megváltozott munkaképességű, de ahhoz, hogy papíron is azzá váljon, rendesen meg kell küzdeni. Komplex minősítésre kell jelentkezni a fent nevezett hatósághoz, amelynek keretében eldöntik, valóban megváltozott-e a munkaképességed, és ha igen, mennyire, illetve, hogy rehabilitálható vagy-e. Az eredményeid alapján lehetsz jogosult bizonyos mértékű rokkantsági ellátásra, ami tulajdonképpen rokkant nyugdíj, csak a jogalkotók szerint így sokkal barátságosabban hangzik... szerintem nem. A minősítés folyamata azzal kezdődik, hogy elfogadván a megváltozott élethelyzetedet, ráveszed magadat, hogy mindezt hivatalossá tedd. Nehéz ...

Nemrég megmutattam egy képrejtvényemet, aminek a megfejtése a mai mesém címében szándékosan nem szerepel, de voltaképpen arról fog szólni.  Időről időre, óhatatlanul eszembe jut a kalamajkám kezdete. Az a fél év, amikor már egyértelmű volt, hogy valami nagyon nincs rendben, de még nem tudtuk, hol van a hiba. A rengeteg vizsgálat a covid miatti nehézségek közepette, a milliónyi kérdőjel és azután végre a pont a kutatkodás végén - G35H0 Sclerosis multiplex. Tulajdonképpen megkönnyebbülés kapni végre egy diagnózist annyi értetlenkedés és furcsa tünet után, még akkor is, ha ilyen BNO kódot senki nem szeretne a leletein látni. Végre nem lusta, kényes, szerencsétlen és kétbalkezes vagy a környezeted szemében, hanem van valami konkrét neve a szörnyetegnek. Régóta mondom, hogy a mumus csak addig félelmetes, amíg nem tudjuk a nevét és nem nézünk a szemébe. Jó, ez elsőre még úgy is ijesztő volt, de mára egy barátságtalan, szeszélyes és kilakoltathatatlan albérlő lett, akit kénytelen vagyok m...

Tulajdonképpen az egész élet egy nagy talány, mert bár sok mindent alaposan eltervezünk előre, mégis jellemzően történik egy-két váratlan fordulat, aminek hatására teljesen megváltozik minden és kényszerű az újratervezés. Olyankor felmerül bennünk a kérdés, amit az Égbőlpottyant mesékből jól ismerünk: "na de hogy lesz ebből mese?" Amikor Vityillóka hercegkirálykisasszony összeszedve minden bátorságát, egy borongós őszi napon halkan becsukta maga mögött a régi vár ajtaját, és elindult megkeresni az igazi boldogságát, csak bízni és hinni tudott benne, hogy valahol meg fogja találni. De hogy hol és kivel? Az maga volt a talány. Tudta, hogy ahhoz, hogy majd egyszer igazán boldog tudjon lenni, először arra kell rájönnie, ki őmaga valójában és mi az, ami őt valóban boldoggá teszi. Így nyitott szemmel és szívvel, tarisznyájában a törhetetlen optimizmusával, a mindig éber kíváncsiságával és az igazmondó tükrével, végigjárta a fél világot. Felfedezte a Négyszögletű Kerek Erdő zegzugos...