SMS - Önnek egy új üzenete érkezett

A déd- és nagyszüleink a világháborúk okozta szörnyű terheket cipelve a lelkükben élték le az életüket. A legtöbb túlélő a hallgatást választotta miután elcsendesedtek a frontok, csak néhányan meséltek az átélt borzalmakról. De háború ide, vagy oda, az élet zajlott, szerelmek szövődtek, házasságok köttettek és családok alapultak a fegyverropogás közepette is. Mai fejjel fel nem fogható, hogy milyen nehézségekkel kellett nyolcvan-száz évvel ezelőtt megküzdenie a felmenőinknek.  Van egy nagy barna fadobozunk, a kézzel rajzolt családfa mellett abban sorakoznak az őseink születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatai, keresztlevelei, bizonyítványai, kitüntetései és olyan felbecsülhetetlen értékű relikviák, mint például egy fiatalember levele a frontról, melyet szerelemtől lángoló szívvel és kimért tisztelettel a vágyott hölgy szüleinek írt. "1917. július 29. Kedves Bekő bácsi és néni! Levelem tárgyához azt hiszem a legkevésbé sem illik a mostani puskaporos időszak, amikor napról...

Mindig is imádtam táncolni! Kislánykoromtól fogva folyamatosan jártam valamilyen zenés-táncos ugribugrira. Kipróbáltam a showtánctól a standard társastáncokig mindent. Legutóbb amolyan szóló jazz-swing-charleston őrületre jártam, úgy 6 éve. De három éve új stílussal ismerkedem, a penge élén való táncolással. Nehezebb, mint bármelyik korábban próbált, nem is ad annyi örömöt és a zene se mindig a legjobb, viszont nem lehet abbahagyni. A sclerosis multiplex egy jelenleg gyógyíthatatlan, autoimmun betegség. Egyelőre senki nem tudja, hogy miért, de az immunrendszerem betolakodónak nézi az idegszálaimat burkoló védőréteget - a myelinhüvelyt - és elpusztítja, ahol éri. Ezért is hívják az SM-et ezerarcú kórnak, hiszen a tünetei attól függnek, melyik része károsodott az idegrendszernek. Ráadásul többféle SM típus van, ami még tovább színezi a képet. Én a primer progresszív fajtát nyertem meg - ezt jellemzően nyugdíjas férfiak szokták, de néha az SM is tévedhet... Óriási előrelépés az orvostudom...

A meztelen igazság sokszor nem passzol a társadalmi normákhoz és a közösségi média felületein elvárt habos-babos műélethez. Vannak dolgok, amikről nem szokás, vagy kiskorunkban belénk plántálták, hogy nem szabad beszélni. Én most pont ilyenekről fogok. Már három éve, hogy pecsétes papírom van róla, hogy elég nagy gáz van. Hosszú utat jártam be azóta - mondjuk leginkább csak átvitt értelemben. Az elmúlt években megtanultam ügyesen és gyorsan felállni, mert meglehetősen sokszor kerülök padlóra - mindenféle értelemben. De be kell vallanom, hogy nagyon nehéz és rettenetesen fárasztó újra és újra talpra állni és folyamatosan erősnek lenni - mert ahhoz, hogy ezt a szörnyeteget, amit sclerosis multiplexnek hívnak, cipeld magadban, muszáj erősnek lenned.  Az enyém progresszív SM, tehát folyamatosan és alattomosan romló betegség. Ezt tudomásul venni még részben szakemberként is piszok nehéz, de elfogadni, ami ezzel a ténnyel jár, nagyjából lehetetlen. Próbálom sikerként elkönyvelni, hogy mé...

A vasúti közlekedés leállításának hírére nem volt mit tenni, a taxit visszafordították a repülőtér irányába abban a naiv hitben, hogy majd valahogy sikerül ismét bejutni a tranzitba. Mindeközben idehaza az operatív törzs hajnali riadót fújt a pár órával korábbi, szintén hajnali takarodót követően és életbe léptette a B tervet, miszerint "magad Uram, ha szolgád nincsen" jeligével, kénytelenek leszünk drasztikusabb megoldásokhoz folyamodni, ha itthon akarjuk tudni rég nem látott őseinket. Így a háttércsapat már délelőtt megkezdte a háztartás erre a célra legalkalmasabb járművének - amit magunk között diszkréten csak Rombolónak hívunk, nem teljesen megalapozatlanul - a felkészítését az extrém időjárási körülményekre, miközben két napra elegendő meleg ruhát és egyéb, a túlélés esélyét növelő holmikat készített össze mind a kintrekedteknek, mind az értük indulóknak. De a mentőexpedíció startjával még vártunk a bíztatóbb meteorológiai előrejelzések megérkezésére, hogy azok legalább...

Úgy terveztem, kicsivel később folytatom családom hóviharos történetét, de anyukám azt mondta, hogy ő már nagyon kíváncsi, hogy vajon mi fog történni a szereplőkkel, s nem szeretném tovább csigázni az érdeklődését - volt mostanság bőven izgalom az életében -, így engedem, hogy kibugyogjon belőlem a következő epizódja a nagy kalandnak. Abban a minutumban, hogy hivatalossá vált a müncheni repülőtér lezárása, egy rövid családi videóbeszélgetés keretében kihirdettük a veszélyhelyzetet és szolgálatba helyezte magát az operatív törzs. Előkaptuk a farzsebünkből a hasonló eseményekre tartogatott protokollokat és gyorsan leporoltuk a kimenekítési tervet is. A helyzet súlyosságát, a prognosztizálható változását és a különféle kijutási alternatívákat villámgyorsan felmérve, arra jutott a kupaktanács, hogy legjobb lesz, ha vonattal folytatják útjukat a szüleink, mert a légiközlekedésben kialakult káosz kitisztulásának időigénye beláthatatlan. A megbeszélés végére volt két érvényes jegyük a másnap ...

Van az évnek egy időszaka, amikor nagyon szeretek karácsonyi mézes-mázas filmeket nézni, de ez inkább karácsony és újév közé tehető. Tavaly láttam egy nagyon kedves minisorozatot, amiben a nagy havazás miatt a repülőtéren ragadtak az emberek. Kész szociokulturális tanulmány volt, annyiféle-fajta izgalmas karakter, s persze némi szerelem meg szívszorító családi szál a történetben, hiszen mégiscsak... Mindig is vágytam rá, hogy filmcsillag legyek, de a mi családunk idei, nagy havazás miatti reptéren ragadós minisorozatának főszereplői vitathatatlanul a szüleim. Boldog és gondtalan nyugdíjas éveik nyitányaként felkerekedtek, hogy végre együtt ünnepeljék a Hálaadást a negyven éve egy óceánnal szétválasztott fivérek. Remekül sikerült az út, megannyi program, számtalan élmény, rengeteg együtt töltött idő. De eljött a búcsú ideje, és bár megfordult a fejekben a repülőjegyek későbbi időpontra való átíratása, nem változtatva az eredeti terven, elindultak az alapesetben is végtelenül hosszú haza...

Hallottatok a müncheni reptér pénteki leállásáról, amit a nagy havazás okozott? Fogok róla mesélni, mert a hazafelé tartó szüleim járatát is törölték, de most csak a napi WTF?!. és LOL rovatba írok: Reggel óta próbálom elérni a Lufthansát, hogy így 60+ óra után végre valami információhoz jussunk. Péntek óta zéró tájékoztatás. Telefonon esélytelen elérni őket, de végre működik az on-line chat, hurrá! A 612. sorszámot kaptam. A számláló szépen leapadt 455-ig, de ott megállt, mint a szög. Egy óra elteltével rákérdeztem a chatrobotnál, hogy ez normális-e?  Azt válaszolta, hogy köszöni a türelmem és a 462. vagyok. Visszakérdeztem, hogy ez hogyan lehetséges, ha egy órája már a 455. voltam. Gyorsan azt felelte, hogy akkor a 436. Most egy órája a 436. vagyok, és már nem merek semmit sem kérdezni.