Mese a bennünk rejlő varázsgombról - avagy "csendes tenger nem nevel jó tengerészt"

 

Közös munkánk végén a fenti idézettel engedett utamra a pszichológus, amikor elérkezettnek láttuk az időt, hogy a továbbiakban a támogatása nélkül kormányozzam a saját hajómat az élet tengerén. Kellett egy kis idő és segítség, hogy elhiggyem, képes vagyok rá. Mostanra biztos vagyok benne, hogy a Horn-fokon is átkelek egy lyukas gumicsónakban, törött evezőkkel, a legvadabb szélvihar közepén, ha kell, mert felvérteződik az ember lánya mindenféle, azelőtt csak a mesékből ismert varázserővel, ha rémtörténetekbe illő szörnyekkel kell megküzdenie. Mondhatnám, hogy bekapcsol a varázsgomb, és ami korábban lehetetlen vállalkozásnak tűnt, az egyszeriben mindennapos rutinná válik. Mi ez, ha nem csoda és varázslat?

Átlagos, hétköznapi életet élve nincs lehetőség igazán felkészülni a vészhelyzetekre és begyakorolni az extrém körülmények közötti működést. Amíg nem éles a helyzet, addig ezek a varázsgombok valahogy nem aktiválódnak az ember agyában. De abban a pillanatban, hogy igazán szükség van rá, átkattan a relé és bekapcsol a túlélési ösztön, magától értetődővé válik a harcos üzemmód, vagy nem is tudom minek nevezzem, csak működik és kész.

Egy-egy akut krízisben - például baleset, vagy természeti csapás esetén - sokan megtapasztalják mennyi rejtett tartalék lapul bennünk, mind fizikálisan, mind mentálisan, amire normál körülmények között nincs szükség, így az energiahatékonyság jegyében ezek a programok alapjáraton le vannak tiltva. A családi legendáriumban van egy történet a nagyszüleimről - egyszer a nagyapám épp bütykölte a Volgát és valami balul sült el. Lebillent az emelőről az autó, amikor épp alatta feküdt. Nagyanyám ezt látva, gondolkodás nélkül megemelte az 1400 kilogrammos verdát, hogy kiszabadítsa a férjét. Erre hivatalosan senki nem képes, mégis mennyi ehhez hasonlót hallani. Ezek azok a helyzetek, amikor bekapcsolt a varázsgomb.

Talán attól tűnik hősnek, harcosnak, csodálatra méltónak az átlagember szemében az, akinek bonyolultabb feladat, nehezebb csomag jutott, mert nekünk állítottak az alapjáraton és bekapcsolva maradt ez a gomb, mert ha kikapcsolódna, belefulladnánk a tengerbe...

Szerintem ezt a varázsgombot próbálgatják sokan a mostanság divatos spartan race-eken és a többi, komoly teljesítményt igénylő megmérettetésen is, csak a célba érkezést követően visszaáll minden az eredetibe, és elmúlik a varázslat. Talán ezért addiktív az extrémsport, mert az ember egy-egy pillanat erejéig megtapasztalhatja a rejtett tartalékait és hősnek érezheti magát.

Én imádtam falat mászni - amikor felérsz a legmagasabb fal tetejére és megkongatod a harangot, iszonyat menőnek érzed magad, mint egy olimpikon rocksztár. 

Ma már sokkal könnyebb dolgom van, csak felmegyek a lépcsőn az emeletre, és pont ugyanígy érzek.

Szeretettel: H.