Mese az angyalokról
Réges-régen, kisiskolás koromban én voltam az angyal a karácsonyi pásztorjátékban. Édesanyámmal csodás betlehemi csillagot is gyártottunk a szerepemhez kartonpapírból, alufóliából és hurkapálcából. Az előadás remekül zajlott, nagy sikerünk volt. Huszonegynéhány évre rá az egykori tanító nénink összeverbuválta a régi gárdát és néhány felelevenítő próba után ismét eljátszottuk az alma materünk karácsonyváró estéjén. Ez a lehetőség számomra akkor, kilenc évvel ezelőtt szó szerint életmentő volt. A mély gödör aljáról mutatott számomra kiutat a karácsonyi csillag és a közösség megtartó ereje. Nem volt szükségünk hosszas próbafolyamatra. Függetlenül attól, hány évtized telt el a premier óta, a csapat nagy része betéve tudta a szövegét. És bár nem tudtam előrukkolni az egykori csillagommal, anélkül is hitelesen alakítottam az örömhírt hozó angyal szerepét. Utána forralt bort ittunk és sokat nevettünk. Számomra ez a karácsony. Nem az idegeskedő nagytakarítás és az éjszakában nyúló süteménygyár...