Mese a chilis babról – űrutazás
Kiskoromban úgy képzeltem, hogy az űrben van a mennyország és hogy ha valaki egyszer oda felmegy, többé nem fog visszajönni. Talán emiatt is tölt el ilyen gyermekien őszinte csodálattal, hogy ott tart a tudomány, hogy képesek vagyunk embereket biztonságban visszahozni az űrből – mert nem kilőni kunszt őket oda, bár azért az se semmi… Ámulattal követtem az elmúlt hetek történéseit, hiszen hála a technika fejlettségének, lényegében élő egyenesben lehetett követni az Ax-4 misszióját. Micsoda szervezettség! Igazi csapatmunka, tudásmegosztás, összpontosítás és alázat. A fantasztikus tudományos fejlődési lehetőségen túl, amit az elvégzett kísérletek rejtenek magukban, az előbbiekből is volna mit eltanulnunk mindannyiónknak egy szebb jövő érdekében. Bár fél szemmel az eget kémleltem az elmúlt hetekben, közben azért az élet idelent a Földön is ment tovább. Az csak néha, egy-egy kósza pillanatra állt meg forogni. Szervezettségben még nem tartok ott, mint a NASA – bár ezt lehet, hogy néhán...