Mese a várfalról, illetve a támfalról - folytatásos teleregény a 21. századi építőipar csodáiról, következő epizód

Egy korábbi történetből már kiderült, hogy igen kalandos volt a hegyoldalban nyikoró, kacsalábon forgó palota védelmére, és helyben tartására hivatott támfalrendszer megvalósítására brigádot találni, de végül sikerült, bár kompromiusszumok és lemondások árán, így erős volt a gyanúnk, hogy a kivitelezés sem lesz zökkentőmentes. Ismerjük az 1. számú szabályt, miszerint Vityillóka hercegkirálykisasszonynak mindig igaza van, hát most sem tévedett.

A számtalan elhangzott és abból számos be nem tartott ígéret, a rengeteg - legyünk finomak - sajátos műszaki megoldás, és a jónéhány, figyelmetlenségből és hozzá nem értésből fakadó károkozás helyett most egészen más aspektusáról szeretnék mesélni a 15 naposnak ígért, de kereken 2 hónapos kanosszánknak, nagyon elkeserít ugyanis, hogy merre tart a világ és az átlagos emberek értékrendje. 

Adott a munkás - kőművesnek nem nevezném -, akinek a felügyeletére volt bízva napokig a brigád, állítólag ő a legjobb a csapatban, meg egyébként a főnök fia, de ez biztosan nem befolyásolta a pozícióba kerülését... Saját elmondása szerint nem tudja, hogyan kell betonozni, és ezt be is bizonyította az első olyan napon, amikor abba a munkafázisba értek, hogy megcsillogtathatta ezirányú szakértelmét, illetve hozzá(nem)értését. Folyamatos jelenlétünknek köszönhetően kiderült, hogy egyébként nyitott a tudásra - őszintén érdekelte, hogy szerintünk miért fontos és hogyan kell vasat tenni a betonba, és tátott szájjal hallgatta gyorstalpaló kiselőadásunkat az erő- és teherkarról, bár a forgatónyomatéknál láthatóan elvesztettük.

Ez a legény a nálunk zajló munka minden mozzanatáról élő videókban közvetített a rajongótáborának egészen addig, amíg már szinte csak erről szólt a nap, az építkezés meg alig haladt, így szépen megkértük, hogy szorítkozzon a munkaközi szünetekre az online tartalmak gyártása, mert nem a páváskodásért fizetjük, egyébként busásan. Több, kevesebb sikerrel meghallgatásra lelt óhajunk, mert azután nem sokszor láttuk az építési területen, nyilván nem ért ránk tetemes posztolnivalói közepette. De addig lelkesen okította nagyérdemű követőit - akikből állítólag 48000(!) van, és legalább a felét simán el is hiszem neki, amilyen lehengerlő átéléssel, kifinomult stilisztikai érzékkel és megkérdőjelezhetetlen szakmaisággal adta át ismereteit - a támfal építés csínjáról-bínjáról, milliós megtekintéseket elérve.

Az építőiparban dolgozók munkája tiszteletreméltó, hiszen nem sok ember képes egész nap a 40 fokos hőségben, kőkeményen dolgozni, de meglátásom szerint nagyon rossz irányba haladunk, ha a mai főhősünkhöz hasonlók a véleményhuszárok és a megmondóemberek, akik a felnövekvő generáció értékrendjét formálják, és lehet, hogy még ennél is nagyobb probléma, ha tőle tanulják el a kőműves mesterséget.

Még 47843 követő, és én is tarthatok alapozó tanfolyamot és zsaluzó tréninget, csak győzzem kivárni.

Szerettel: H.