Mese a Taigetoszról - avagy "nesze sánta, itt egy púp"

Januárban már meséltem az akadálymentesítés hiányának problémaköréről a kórházi látogatásom kapcsán. Ma a Rehabilitációs Hatósági és Orvosszakértői Főosztályon volt jelenésem - aminek a neve azt sugallná, hogy fel van készülve a mozgássérült emberek fogadására, de ez téves prekoncepció - így adja magát, hogy folytassam a múltkori történetet.

Az ember nem jókedvéből lesz megváltozott munkaképességű, de ahhoz, hogy papíron is azzá váljon, rendesen meg kell küzdeni. Komplex minősítésre kell jelentkezni a fent nevezett hatósághoz, amelynek keretében eldöntik, valóban megváltozott-e a munkaképességed, és ha igen, mennyire, illetve, hogy rehabilitálható vagy-e. Az eredményeid alapján lehetsz jogosult bizonyos mértékű rokkantsági ellátásra, ami tulajdonképpen rokkant nyugdíj, csak a jogalkotók szerint így sokkal barátságosabban hangzik... szerintem nem. A minősítés folyamata azzal kezdődik, hogy elfogadván a megváltozott élethelyzetedet, ráveszed magadat, hogy mindezt hivatalossá tedd. Nehéz ám pecsétes papíron látni a neved mellett, hogy mekkora kripli vagy.

Első lépés gyanánt ki kell töltened egy végtelenül hosszú és rettentően körmönfont kérdésekkel teli kérelmet, meg még egyet, és még egyet, amikhez csatolnod kell még a nagyanyád keresztlevelét is. Az összes orvosi papír, az összes valaha volt munkával kapcsolatos dokumentum, keresetigazolások, diplomák és egyéb végzettségek - pukkadásig telt velük egy irattartó, pedig nincs negyven év munkaviszony a hátam mögött. Bevallom, feketeöves halogató vagyok, ezen a lépésen vajúdtam vagy két évig, de végül megérett a helyzet, és március elején beadtam a paksamétát. Elektronikus úton, mivel az e-papír világában már úgy is lehet ám, de erről nem tájékoztatnak, csak egy lábjegyzetben találsz rá egy elejtett utalást, ha elég szemfüles vagy. Különben zarándokolhatnál a kormányablakba a 2049. október 68-ra kapott időpontban, ahonnan nyilván elküldenének valami hiánypótlásra hivatkozva. De a lényeg, hogy a háziorvosi beutalód ne legyen egy hónapnál régebbi. 

Az első akadályt sikeresen véve, hamarosan hivatalos levelet kapsz, konkrétan egy idézést, melyben köteleznek a vizsgálaton való megjelenésre. Hogyha eddig esetleg nem érezted magadat köztörvényes bűnözőnek amiatt, hogy igénybe vennél némi szociális ellátást a sanyarú sorsodra való tekintettel, akkor ennek hatására változik a hozzáállásod. De mindent a cél érdekében jeligére, megjelensz a megadott helyen és időben. 

A szűk óbudai utcácskában, a papíron akadálymentes épület előtt - ahol pl. az összes mozgáskorlátozottnak időről-időre meg kell jelennie a parkolókártyája meghosszabbítása miatt - pontosan kettő darab mozgássérült parkolóhely van. Nekünk mázlink volt, kis várakozással megkaparintottuk az egyiket, amin vészvillogóval parkolt egy futár. Onnan csak tíz méter macskaköves járdán kell végigbotladozni a bejáratig. Mivel már két éve jártam az épületben, nem voltak illúzióim. Gyúrok egy ideje, így nem okoz nehézséget átemelni a rollátoromat egy magasabb küszöbön, de az utána tornyosuló tizenkét lépcsőfokon azért egyedül még nem tudom felvinni. A lépcsőn felérve megkérdezte az egyébként végtelenül kedves portás, hogy miért nem kiabáltam lentről (?!.), mert akkor felkapcsolva a villanyt, lett volna lehetőségem észrevenni az alagsorba vezető rámpát, ahonnan lifttel a megfelelő emeletre vitt volna... Egyébként a szocreál épületre szemmel láthatóan ráköltötték egy űrprogram árát az elmúlt években, például sikerült a képen látható, csodálatos mintázatú linóleum burkolatra cserélni a régit. Egészséges idegrendszerrel is szédítő, nekem meg három másodperc alatt fordul fel tőle a gyomrom. De sebaj, csak emelt fővel, nem kell a lábak elé nézni. Pozitívum, hogy láttam egy ajtót, amin a mozgássérült wc emblémája volt, negatívum, hogy mindezt egy sok férőhelyes, öntöttvas pad mögött, eltorlaszolva. A helyszínen töltött két óra alatt két szobába hívtak be. Egyikbe se fértem be a rollátorral tereprendezés nélkül a bútorzat miatt, de legalább nem volt küszöb. Orvosi és szociális-foglalkoztatási vizsgálatokon vettem részt, ahol pont ugyanazokra a kérdésekre pont ugyanazokat a válaszokat tudtam adni, amiket a végtelenül hosszú és rettentően körmönfont kérdésekkel teli kérelmekben, amiket a folyamat elején benyújtottam. A válaszaimat egy-egy külön nyomtatványra ők is leírták. Most hetekig kell várni, mert bekérik a NAV-tól és egyéb szervektől az igazolásokat a végzettségeimről, a munkaviszonyaimról és a keresetemről. Tudjátok, azokat, amiket a kérelmekhez kellett csatolni.

Sírva röhögök.

Tanulság: nem változtassátok meg a munkaképességeteket.

Szeretettel: H.