Mese az angyalokról

Réges-régen, kisiskolás koromban én voltam az angyal a karácsonyi pásztorjátékban. Édesanyámmal csodás betlehemi csillagot is gyártottunk a szerepemhez kartonpapírból, alufóliából és hurkapálcából. Az előadás remekül zajlott, nagy sikerünk volt.

Huszonegynéhány évre rá az egykori tanító nénink összeverbuválta a régi gárdát és néhány felelevenítő próba után ismét eljátszottuk az alma materünk karácsonyváró estéjén. Ez a lehetőség számomra akkor, kilenc évvel ezelőtt szó szerint életmentő volt. A mély gödör aljáról mutatott számomra kiutat a karácsonyi csillag és a közösség megtartó ereje. Nem volt szükségünk hosszas próbafolyamatra. Függetlenül attól, hány évtized telt el a premier óta, a csapat nagy része betéve tudta a szövegét. És bár nem tudtam előrukkolni az egykori csillagommal, anélkül is hitelesen alakítottam az örömhírt hozó angyal szerepét. Utána forralt bort ittunk és sokat nevettünk.

Számomra ez a karácsony. Nem az idegeskedő nagytakarítás és az éjszakában nyúló süteménygyártás. Sem a minden rokont három nap alatt rohamtempóban végiglátogató sietség és az ennek megfelelően beszerzett kismillió teljesen haszontalan és felesleges, de legalább drága ajándék becsomagolása.

Hajlamosak vagyunk ebben az agyonhajszolt világban elfelejteni, hogy ilyentájt a fény születését ünnepeljük, egyes hitkörökben nevet is kapott: Jézus. Sem a fényt, sem a kis Jézust nem érdekli, kimostad-e a függönyt, sütöttél-e belgacsokis-narancsos bejglit a másik három ízű mellé, megvetted-e azt a méregdrága nyakkendőtűt, de az sem, ha a kizárólag ilyen ünnepi alkalmakkor látogatott Béla bácsihoz esetleg huszonkilencedikén mentek. A fény mindezek nélkül is megszületik a legsötétebb éjszakán, ahogy Jézus is a rongyos istállóban.

Így, ha tehetitek, inkább álljatok meg és nézzetek körbe a csillagszóró fényénél. Adjatok hálát azért, mennyi mindenetek van!

Sokan bármit megadnának egy jó meleg téli kabátért, más mindenét odaadná, csak még egyszer átölelhesse a szerettét, és van, akinek az lenne a legnagyobb ajándék, ha két lábon tudna állni, akár csak egy percig is.

A közelgő ünnep alkalmából én hitet, reményt és szeretetet kívánok nektek! Szerintem másra nincs szükség a boldogsághoz.

Szeretettel: H.