Gondolatok a mentális egészség világnapjára

A mentális egészség világnapján meséljenek helyettem Krasznahorkai László, Nobel-díjas magyar író különböző műveiből kiragadott gondolatfoszlányai. Remélem, hogy találtok közte olyat, ami útravalóul belepasszol a tarisznyátokba.

„A gondolkodást már annál a kérdésnél kell kezdeni, hogy vannak-e egyáltalán érzelmeink, az indulatokat leszámítva.”

„A pillanat elkerülhetetlen, amikor az ember sebet kap az életben.”

„Mert az emberek nem attól félnek, amitől kellene, hanem attól amitől nem.”

„A valódi nemes egyén magatartása nem abból áll, amit képzelnek a közemberek, hogy ugyanis lustálkodni meg parolázni meg tánclejtés meg kizsákmányolás és hasonlók, hanem megállni a helyünket a világban, bármit mérjen is ránk a sors.”

„Én nem azért jöttem, hogy új életet kezdjek. (...) Én a régit szeretném befejezni.”

„Vakon megyek egy sejtés nyomán, állandóan eltévedek, igazítok a dolgokon, másik utat választok, újra eltévedek - egy marha nagy bolyongás az egész. Csak egyre kell vigyázni, hogy az ember soha ne csapja be magát.”

„A leghatározottabban megvan valahol, amit keresünk. Csakhogy […] elmegyünk mellette. Elvétjük reményeink beteljesülésének helyszínét. Újra és újra.”

„Hiába él le az ember egy életet, mindig van valami, ami ebbe az életbe nem fér bele.”

„A valóság nem akadály.”

Szeretettel: H.