Szerel/mese
Leszögezem, mielőtt bárki azt gondolná, hogy új rovattal bővül a mesetár, nem a házi barkács - felénk csak stupak kendácsnak hívott - ténykedéseimről szeretnék ma beszámolni. Sokkal inkább annak a varázslatos, hét évvel ezelőtti időszaknak néhány olyan villanásáról, ami e történetet egyszeriben emeli a klasszikus és a modernkori lányregények szívmelengetően romantikus világába, de legalábbis számomra biztosan emlékezetesek.
A párkapcsolat létesítésére érdemesnek vélt egyénnel a legtöbben csak úgy szimplán telefonszámot cserélnek, majd randira hívják. De Bodega hercegkirályfi már ismerte annyira a még sosem látott Vityillóka hercegkirálykisasszonyt - ugyanis az ismerkedésüket még két, közöttük feszülő óceán se tudta meggátolni -, hogy érezte, ez esetükben túl snassz lenne. A személyes találkozás közeledtével viszont fontosnak vélte megtenni ezt a biztonsági lépést, de mivel addigra pontosan tudta, hogy Vityillóka hercegkirálykisasszony milyen kapcsolatot ápol a számokkal és a rejtélyekkel, elérhetőségét hexadecimális számrendszerben adta tudtára, s várta, hogy megcsörrenjen a telefonja, vagy legalább egy árva smst kapjon. De a készülék meg se rezzent. Ellenben kisvártatva érkezett egy hangfájl az addigi kapcsolatuknak teret adó drótpostán. Vityillóka hercegkirálykisasszony nem hagyhatta megtorlás nélkül az őt megizzasztó kihívást, így aljas bosszút forralva, válaszul lezongorázta neki a sajátját. Hitte, hogy a vállaltan botfülű kérője a számítástechnika vívmányait segítségül hívva meg fogja fejteni a rejtvényt, de azért biztosra akart menni, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy előjegyzés nélküli hangnemben komponált, sőt még azt is elárulta, hogy a dó a nulla. Sikerrel jártak. Kisvártatva esedékessé vált a személyes találkozás helyszínének egyeztetése is. Mivel Bodega hercegkirályfi középső neve időnként a "Magellán", s nem azért, mert rendszeresen körbehajózza a Földet, sokkal inkább amiatt, mert játszi könnyedséggel képes eltévedni egy egyirányú zsákutcában is, így kivédendő egy ebből fakadó kudarcot, közös megegyezéssel Vityillóka hercegkirálykisasszony palotája oroszlános kapujának tövéhez tervezték a közös kalandjuk kiindulási pontját. De nem rájuk vallana, ha ennek a koordinátáit csak úgy megosztották volna egymással. Vityillóka hercegkirálykisasszony versben adta Bodega hercegkirályfi tudtára a szükséges információkat, avatatlan szemnek szükségtelennek vélt egyebek kíséretében, de valójában annak a költeménynek minden egyes szava egy regénnyel ér fel. Természetesen rímbe szedve érkezett a válasz. Epedve várták, hogy az egymásnak jóideje írt regényfolyamok arctalan, de végtelenül mély és őszinte világából kilépve, végre hús-vér emberi valójukban is egymás mellé mérhessék magukat. Végül elérkezett a várva várt nap, és még visszhangzott a déli harangszó a levegőben, amikor Bodega hercegkirályfi hintója begördült a kapu elé - miután először természetesen továbbszáguldott a mi Magellánunk... Vityillóka hercegkirálykisasszony az ablakban ülve várta őt, így jól látta érkezését. A késő nyári, rekkenő hőségben a nap sugarai aranyra festették Bodega hercegkirályfi tarkójának bal alsó szegletét, más abból a szögből nem látszott belőle az első pillanatban, Vityillóka hercegkirálykisasszony mégis tudta abban a szent minutumban, hogy ha egyszer ez az ember megkérné a kezét, ő bizony habozás nélkül hozzámenne feleségül.
Végül az első randevújuk olyannyira meggyőzőre sikerült, hogy csak másnap értek haza, így kétség nem fért hozzá, megismétlik és lesz második. A harmadikon összeköltöztek és azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Szeretettel: H.
"Egy kis város közepében,
Mesélő hegynek tövében,
Hümmhümm utca hetvenhétben
Éldegél a bájos lényem.
Megfontoltam, s arra kérlek,
holnap ide gyere értem.
Hogy az úton el ne tévedj,
mellékelem a térképem.
Vakon bízok, nem is értem,
Címem adni mér' nem féltem?
Hogy bántanál, nagyon kétlem,
én se foglak, megígérem...
A mai nap nagy élménye,
hallgatva majd' lepetézek,
ez már zene, szinte méreg,
dúdolom, s még mindig élek! 
"
""Bizalmad megtisztel nagyon,
azt, hogy elvesszen, nem hagyom.
Kérésedre házhoz megyek,
nem ijesztenek a hegyek.
Bántó szándék nincsen bennem,
s tudom már hova kell mennem,
girbegurba utcácskákban,
hogy lakodat megtaláljam.
Térképed majd segít sokat,
alig várom mosolyodat,
átölelni bájos lényed,
s nem engedni, míg nem kéred.
Úti célunk titok fedje,
de hazaérünk kora este.
Nem hagylak egy árokszélen,
hazaviszlek, megígérem. "
"
Megjegyzések