Mese a hétfejű sárkányokról - mert mindenkinek van sajátja

A március minden évben az SM tudatosság hónapja - elsősorban - a tengerentúlon. Hatalmas kampányokat folytatnak, információs kiadványok garmadája lepi el az országot és rengeteg programot szerveznek köré. Mondhatjuk, hogy a csapból is sclerosis multiplex folyik pár hétig. Ez több szempontból is kiemelt jelentőségű. Amellett, hogy felhívja a figyelmet a betegség korai stádiumban történő diagnosztizálásának fontosságára, ráirányítja a reflektorfényt az SM-mel élőkre és az őket támogatni hivatott kezdeményezésekre, szervezetekre és intézményekre.

A széleskörű tájékoztatás csökkenti a betegséggel élők és a hozzátartozóik elszigetelődését a társadalomtól, hiszen mindenki - de legalábbis bárki - valós és hasznos információkhoz juthat mindarról, amit a sclerosis multiplex nevű, ezerarcú kór jelent. Angol nyelven multiple sclerosis-nak hívják, így MS-nek rövidítik és MonSter-nek csúfolják ezt az engem is belülről faló szörnyeteget. Mert kétségtelen, hogy ez az. Bár a magyar népmesék iránt érzett rajongásom miatt én inkább hétfejű sárkánynak szoktam titulálni, de az az igazság, hogy a hetvenhét magyar népmesében szereplő valamennyi hétfejű sárkány összes fejére szükség lenne, ha tényszerűen számba szeretném venni a betegségem velejáróit és következményeit. De általában nem szeretném, mert az eléggé lelombozó. Helyette inkább megpróbálom kiaknázni a lehetőségeimet és őszintén örülni a legapróbb sikereimnek is. Más életszemléletet igényel, ha az ember egy gyógyíthatatlan, krónikus és degeneratív idegrendszeri betegség rabja. Sokszor a közvetlen környezetemet is megbotránkoztatom egy-egy kijelentésemmel az életről és a halálról. De én tényleg úgy érzem, hogy hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy most élek ezzel a nyavalyával és nem egy évtizede, mert akkor már nagy valószínűséggel halott lennék. Ez van. Az élet véges. Talán annyi a különbség közted és köztem, hogy engem a nap minden egyes másodpercében könyörtelenül emlékeztet erre valami. Nekem két választásom volt - vagy mély bánatba süppedve várom, hogy elmúljon, hogy elmúljak, vagy felülemelkedve a helyzet kilátástalanságán, megtanulom értékelni mindazt, amit elém sodor még az élet. De neked még számtalan választási lehetőséged van! Bár kéretlenül nem jó tanácsokat osztogatni, de ha javasolhatom, akkor kászálódj ki te is a mocsárból, vedd fel a kesztyűt és harcolj meg a sárkányoddal - mert sárkánya mindenkinek van.

Nekem már az elmúlt három évben is számtalan dolgot tanított a sajátom. Például azt, hogy sokkal erősebb vagyok, mint valaha hittem, hogy sokkal többre vagyok képest, mint azt a legvadabb álmaimban gondoltam volna, és hogy a boldogságom tőlem függ, nem a körülményeimtől. Persze ezeken az Oravecz-Coelho-i, szempárásító, rózsaszínű vattacukornak ható, de valójában általam megtapasztalt életigazságokon túl rengeteget tanultam a betegségemről is. És mivel szeretett kishazánkban igencsak gyerekcipőben jár az egészségnevelés és az egészségtudatosság, ezért a magam eszközeivel igyekszem az egyre növekvő olvasótáborom segítségére lenni ezügyben is.

Hölgyeim és Uraim! Mondanám, hogy itt a vissza nem térő alkalom, de igazából bármikor adott a lehetőség, viszont az SM tudatosság hónapja most remek apropót ad arra, hogy kérdezzetek! Titeket mi érdekel az SM kapcsán? Mi az, amit hasznos volna róla tudni? Mi az, amit már régóta meg szeretnétek kérdezni tőlem?

Szeretettel: H.