Szösszenet - kalandom egy telefonos ügyfélszolgálattal

Egy - a banki szolgáltatások perifériáján levő, de létező - ügyben van szükségem az egyértelmű kérdésemre egy tőmondatos válaszra, hogy elkerüljünk több órányi felesleges utazást, hiábavaló várakozást és az ezekkel járó bosszúságot. 

A bank call centerének hétfejű sárkányát legyőzve és vizes árkát átúszva, végre egy élő emberrel sikerül beszélnem, aki bevallja, hogy halványlila dunsztja sincs a témáról, de próbál valakit kapcsolni, aki ismer olyat, aki már látott hasonlót... A vonalat tíz csengés után automatikusan bontják, ha nem veszi fel senki. Nem vették fel.

Lelkes vagyok, szükségem van a válaszra, így újra nekiveselkedek a procedúrának. A kötelező protokoll körök lefutása után ismét sikerül egy ügyintézőt elcsípnem. Végtelenül kedvesen és lelkesen próbál segíteni, de csak olyan információkat próbál átadni - 10 perc várakoztatás után -, amikről én bőven többet tudok, mint ő. Rutinosan kérem, hogy melyik osztályt kapcsolja, hátha most felveszik. Nem vették fel.

Mérsékelt lelkesedéssel, de válaszra éhesen újra végigjárom a kanosszát, ami végül emberi szóhoz vezet. Mindannyiunkat megkímélve a felesleges időhúzástól, egyből az adott osztály kapcsolását kérem. Kicseng. Felveszik.

Bájosan felteszem a határozott és egyértelmű kérdésemet az erre az ügyre szakosodott osztály telefonját felvevőjének, aki némi habogás után a türelmemet kéri. Bő negyedórát volt lehetőségem gyakorolni a mindfulnesst - magamat végig tudatosan a jelenben tartva, felkészülni, hogy bármelyik pillanatban hozzájuthatok a hőn áhított információhoz. Azt a választ kaptam szó szerint, hogy "Nem áll módomban bővebb tájékoztatást adni."

Megkérdezném, hogy "Minél?"

De inkább nincs több kérdésem.

Szeretettel: H.

Ps. Inkább nevessetek Ti is ezen a történeten bosszankodás helyett, és osszátok meg velem, ha van hasonló a tarsolyotokban! Én sírva nevetősen bár, de remekül mulatok rajtuk!