Mese a perinatális gyász világnapján

#átsuhanóbabák #perinatálisgyász #1a4ből #vendégbabák

Statisztikailag négyből egy felismert terhesség perinatális veszteséggel zárul, azaz a megfogant gyermek nem éri meg az első születésnapját. Ma ezeknek az átsuhanó babáknak van a világnapja. 

A sok érintett ellenére ez még mindig egy tabu téma. Nem beszélünk róla, így az átlagembernek nincsenek információi, hogyan lehet mindezt túlélni, vagy jól támogatni valakit, aki épp ezen megy keresztül.

Én szakemberként sokat tanultam róla, de érintettként még így is voltak kétségeim afelől, hogy ki fog-e sütni újra a Nap valaha, miután kiderült egy ultrahang vizsgálaton, hogy nem várandós kismama vagyok, hanem a halott gyermekünk élő koporsója. 

Ha megszületett volna, akkor lassan három éves lenne - nyilvánvalóan a világ legokosabb és legszebb háromévese -, és épp gőzerővel keresnénk neki a tökéletes óvodát és a legjobb óvónéniket, akikre a szemünk fénye "intézményesülését" nyugodt szívvel mernénk bízni. Ehelyett csend van körülöttünk. Anya, apa, nagymamák, nagypapák és nagybácsi helyett csak mi vagyunk, de egyikünk sem ugyanaz, aki előtte volt. S így nézve ez a témakör még több embert érint, mint elsőre gondolnánk, és ezért is nagyon fontos a tudat, hogy nem vagy egyedül, amikor hasonlót vagy kénytelen átélni.

"A gyász sosem lesz könnyebb, csak hozzászokunk a súlyához." - hallottam nem olyan rég egy filmben és szerintem valóban így van. Mert nincsen nap - sőt igazából nagyon óra sem -, hogy ne gondolnék rá, hiszen a részemmé vált a léte, majd a hiánya is, de már nem fojtogat a fájdalom és a düh, sokkal inkább simogat a tudat, hogy ha rövid ideig is, de én voltam az otthona. Nehezen megfogalmazható az az érzés, amikor kitépnek belőled egy darabot, de ezáltal az mégis örökre és visszavonhatatlanul a lényed része marad. Örökké az édesanyja maradok, de sosem leszek a szülője.

Bevallom, az anyák napják azért elég nehezek. De a többi napon már inkább megmosolyogtat a tény, hogy két hivatásom van, s mindkettő kapcsán érintetté váltam. Lehettem volna inkább mondjuk cukrász és pék.

Szeretettel: H.