Mese a szaglásról - mert voltaképpen az orrunknál fogva vezetnek minket

 #eletmese #perinat

Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy megcsapta az orrát egy illat, aminek hatására azonnal emlékképek sora villant fel, vagy csak szimplán egy egyébként oda nem illő érzés kerítette hatalmába, ugye? De miért ilyen meghatározó a szaglás az embereknél? És mennyi minden múlik rajta? Elmesélem!

A szaglásért felelős érzékszervünk és a szaglóképesség már a magzati lét nagyon korai szakaszában kialakul. Tulajdonképpen előbb válik műkődőképessé, mint a hallás, vagy a látás. Feltételezhetően a várandósság tizenötödik hetére már képes a szaglásra az akkorra alma méretű, körülbelül hetven grammos lény. Mivel a folyamat élettana valószínűleg csak egy szűkebb réteget nyűgöz le, így annak kapcsán csak annyit jegyeznék itt meg, hogy elképesztően kitalálták ezt a rendszert is - hihetnénk, hogy a kékmoszatok, de én kétlem.

Izgalmas vizsgálatok sorozatával bizonyították, hogy az újszülöttek már egy napos korukban különbséget tesznek az édesanyjuk és mások illata között - és ezalatt természetesen nem az eltérő dezodorok és kölnik szagát kell érteni, hanem az emberek saját, jellegzetes illatát. Ez feltételezhetően a túlélést támogató ösztön, illetve tudás, hiszen az anyaméhben volt elegendő ideje a magzatnak alaposan megismerni az édesanyja szervezete által termelt magzatvizet, aminek az illata az adott édesanya anyatejének az illatára felettébb hasonlít. Sajnos ma már kevesen tudják, hogy ha békén hagyják az éppen megszületett kisbabát az anyja hasán, akkor ő önállóan, szag alapján megkeresi a mellbimbót és elkezd szopni. Teljesen magától! Vajon honnan tudja, hogy hol, mit és hogyan kell tennie, hogy táplálékhoz jusson?!. Vajon honnan tudja egyáltalán egy újszülött, hogy a túlélés érdekében táplálékhoz kell jutnia?!.

Szóval a szaglás a létezésünk szinte első pillanatától jelen van és hasznos segítség a mindennapokban. Sokszor megvéd minket például az étel- vagy gázmérgezéstől. Milyen érdekes, hogy potenciálisan veszélyes, rizikós helyzetekben is azt mondjuk, hogy "itt valami bűzlik". Mennyiszer "megyünk a szag után", amikor keresünk valamit, vagy valakit. És "ha a szimatunk nem csal", előbb-utóbb meg is találjuk. De sajnos néha csal! Például a hormonális fogamzásgátlók bizonyítottan megváltoztatják a szaglást. Így megnehezítik a párkeresést, illetve azt nem, de az ideális társ kiválasztását egyértelműen, mert a párválasztásban a szaglásnak igazoltan kiemelt szerepe van. Szóval egyfelől nagyon hasznos vívmánya ez az emberiségnek, másfelől pedig roppant káros. Gondoljunk csak bele, hogy mennyien a hatása alatt állva választanak, majd az esküvőt követően beindul a babaprojekt, és a korábban mesterségesen bevitt hormonok kiürülésével lehull a lepel, és jön a "ki vagy te? Nem is ismerlek." Sok esetben kiderül, hogy annyira tévút volt a választás, hogy gyakran hallani, "a szagát sem bírom". Nem tisztem eldönteni, hogy a hamis érzeteken alapuló kapcsolat felbontása, vagy a módosult tudatállapotban meghozott döntés melletti kitartás a jobb ezekben az esetekben, kiváltképp, ha már megszülettek a kapcsolatot megerősíteni - sőt sok esetben megmenteni - hivatott utódok. Ez egy olyan mellékhatása a hormonális fogamzásgátlóknak, amiket nem reklámoznak túl a gyógyszergyártók, holott a létezésük tudományosan bizonyított tény és a jelenlegi társadalmunkat komolyan érintő probléma.

A feromonok szerepéről sokat hallottunk már a társkeresés és a szaporodási hajlandóság kapcsán. Sőt feromon tartalmú parfümöket is beszerezhetünk egy ideje a sikeresebb párválasztás érdekében, ha a pénztárcánk engedi, holott a feromonok állatvilágban betöltött szerepével ellentétben egyelőre semmilyen egyértelmű tudományos eredmény sem támasztja alá a hatékonyságát az embereknél.

Az illatok kapcsán fontosnak érzem még, hogy kitérjünk az indokolatlanul erős parfümhasználatra. Az én értelmezésemben ez valamilyen álca, vagy védelmi vonal, mely pajzsként óvja a viselőjének a - vágyott - helyzetét. Mindenki ismer olyat, akiről egy nagyobb térbe belépve is tudja, ha jelen van, mert olyan erős illatfelhő veszi körül és kíséri őt, hogy szó szerint uralja a teret. Ennek kapcsán merült fel bennem az analógia, hogy a dominancia kivívására és egyértelműsítésére sok állatnál a szaggal történő jelölés a bevett szokás, talán ezt "civilizáltuk" pacsuliversennyé...

Szeretettel: H.