Kerekmese

#eletmese #esemmese #vityilloka

Volt egy nagy esemény, amiről szerettem volna mesélni, de aztán kiderült számomra, hogy ez az ötvenedik történet itt az oldalon! Emiatt egy pillanatra elbizonytalanodtam, nem kellene-e valami fennköltebb témáról írnom e kerek szám apropóján?!. Végül úgy döntöttem, hogy a tradíciónak megfelelően, ezalkalomból is arról írok, amiről éppen írhatnékom van.

Nem olyan régen meséltem életem első szemránckréméről, amit pont akkor sikerült beszereznem, amikor a tökéletlenségek elfogadásáról készültem itt elmélkedni a nagyközönség előtt. "Bort iszik és vizet prédikál" jeligére megosztottam az idevágó gondolataimat, miután könnyesre röhögtem magam a helyzet abszurditásán. Úgy érzem, odafent is nagy sikert aratott az okfejtésem, mert meglehetősen rövid időn belül gondoskodtak róla, hogy eszem ágába ne jusson használni a kenceficét. 

Történt ugyanis egy SM-ény, mondhatnám úgyis, hogy esem-én(y). A sclerosis multiplex okozta idegkárosodás miatt gyakori tünet az ún. lógó lábfej, mikoris te kiadod a parancsot járás közben a lábfejednek, hogy a lendítés megfelelő pillanatában legyen kedves pipálni, de fütyül rád és esze ágában sincs megemelkedni. Ez tud meglepetéseket okozni, főleg azért, mert teljesen random pillanatokban tagadja meg a parancsot, ahogy az összes többi porcikád is. Így egyetlen módon lehet ezzel, nagyjából balesetmentesen, együttélni - ha minden egyes lépésedet és az összes mozdulatodat, amit korábban automatikusan hajtottál végre, tudatosan végiggondolva, folyamatosan monitorozva és szükség esetén korrigálva teszed meg. Mindet. Mindig. Mert ha nem, abból csak a galiba van. Előfordulhat például, hogy egy sűrű nap végén már csak elszaladnál kezet mosni, mielőtt végre lerogysz örülni az életnek, de a fáradtság, valamint a sietség apropóján elkalandoznak a gondolataid. Szinte borítékolható - főleg ilyen felvezetés után -, hogy hiba csúszik a folyamatba. Mondjuk megakad a lábad egy szőnyegben és megbotlasz. Kivédendő az esést, rátámaszkodsz az elérhető közelségben levő szennyestartóra. Aminek a teteje ehhez nem elég masszív és emiatt beszakad, és így lényegében tompítás nélkül fejeled le a mögötte levő törölközőszárító radiátort. Természetesen szemüvegben. Velem nagyjából ez történt. Pár percnyi, thriller-horrorba illő kárfelmérés után már tudtam azon nevetni - persze csak óvatosan -, hogy mekkora mázlista vagyok. A szemeim és a fogaim épen megúszták a bulit, sőt még az okuláré is, ami szinte hihetetlen. Mostanra már csak a szépen gyógyuló sebek, néhány kékfolt, egy púp és a tenyérnyi, sárguló monokli emlékeztet arra, hogy szemránckrém helyett a megfelelő babapopsikenőccsel ápoljam a szemkörnyékemet, mert az hámosít és gyorsítja a vérömlenyek felszívódását is. Minden egyes használatakor jót kuncogok ennek az összes aspektusán, miközben hálát adok az égnek, hogy odafentről vigyáztak rám, ahogy eddig is már oly sokszor.

Ki-ki az ilyen szerencsés végkifejleteket hite szerint véletlennek, mázlinak, vagy csodának hívja. Én nem hiszek a véletlenekben. A történések szükségszerűségében, azok egymásutániságának fontosságában annál inkább, ahogy abban is, hogy mindennek megvan a maga ideje. Szerintem semmi igazán fontosat nem tudunk kikerülni, sem siettetni, sem halogatni. Például, ha Bodega hercegkirályfi csak egy gondolatnyival előbb, vagy később találkozik Vityillóka hercegkirálykisasszonnyal, akkor valószínűleg nem lett volna alkalmuk felismerni egymásban a számukra tökéletes tökéletlenséget és elsétáltak volna egymás mellett, tudomást sem véve a másikról. De a megfelelő időzítésnek köszönhetően már hat kerek éve, hogy hosszú bolyongás után a két kalandos életút végre összetalálkozott és főhőseink egymás ölelésébe olvadtak. Azóta is boldogan élnek, remélhetően még jó sokáig, és akkor lesz miről mesélnem a következő ötven alkalommal is. Úgy hallottam, pont a minap állapította meg Vityillóka hercegkirálykisasszony, hogy milyen szerencsés, hogy - leszámítva azokat a dolgokat, amikre nincsen ráhatása - pontosan ott van, ahová (harminc)hat évvel ezelőtt álmodta magát. 

Kívánom, hogy mindenkinek legyen alkalma megélni hasonló érzéseket - mondjuk a radiátorosat leszámítva.

Minden jó, ha jó a vége.

Szeretettel: H.