Mese az egyensúlyról - van egy álmom

Tudományos munkásságom fókuszában az egyensúly, a kiegyensúlyozottság sokrétű és összetett jelentésének vizsgálata áll. Az első diplomamunkámhoz kapcsolódó kutatásom óta keresem a gyermekek egyensúlyozó képességének objektív vizsgálati lehetőségét, mert meggyőződésem, hogy rengeteget adna a világnak, ha időben kiszűrhetőek lennének az egyensúlyozó képesség hiányosságai és eltérései. Mert mindennek az alapja az egyensúly. Ha egy rendszer kiegyensúlyozott, akkor képes a harmonikus működésre.

Egy kisbaba a fejlődése során minden újonnan felfedezett testhelyzetben először az egyensúlyt, a stabilitást keresi meg. Az éppen ülni tanuló csöppség az összes ujjával, de néha még a szemöldökével is kapaszkodik, így eleinte fel sem merül a lehetősége annak, hogy játsszon az új pózban, egészen addig, amíg nem szerez jártasságot benne. De ezzel mindenki így van, nemcsak a babák. Törvényszerű, hogy amíg a testünk középpontját nem tudjuk magabiztosan stabilizálni egy helyzetben, addig a perifériák irányítására nem marad kapacitása az idegrendszernek - emiatt tudunk például széken ülve szebben írni, mint egy lábon állva. De számtalan, iskolában jelentkező nehézségnek a hátterében is az egyensúlyi bizonytalanság áll - amíg egy gyermek nem érzi magát komfortosan és biztonságban az iskolapadban ülve, addig az energiája nagy részét az egyensúlyozás fogja felemészteni ahelyett, hogy a ceruzafogásra, a betűkre, vagy a számokra koncentrálna.

Véleményem szerint létrehozható egy szisztéma, aminek a segítségével óvodás korban játszi könnyedséggel, objektíven fel lehetne mérni a gyermekek egyensúlyozó képességét. Feltételezésem szerint, ha időben kiszűrnénk a fejlesztésre szorulókat, akik utána jókor és a megfelelő támogatást kapnák, akkor sokkal több kiegyensúlyozott nebuló várhatná az iskolakezdést. Legalábbis ez az idealizált kép, ami lebeg a szemem előtt.

De az ördög a részletekben rejlik, ahogy az egyensúlyozás, úgy a szakmapolitika terén is. Nincs egységes vizsgálati metódus, nemhogy objektív, szubjektív sem. Ahogy szakmai konszenzus sincs, hogy egyáltalán milyen eltérésekkel és hogy kéne foglalkozni, illetve mivel, de leginkább hogyan biztosan nem.

És ebben az egészben leginkább az bánt, hogy mindennek a gyerekek és velük együtt a családok isszák meg a levét. Mert évek, vagyonok, rejtett tehetségek és kapcsolatok mennek rá az egyensúly megtalálásáért folytatott küzdelemre egy teljesen labilis rendszerben. De hogy adhatna kiegyensúlyozottságot bárkinek is egy instabil, kiszámíthatatlan és átláthatatlan rendszer?

Ugyanis a kiegyensúlyozottságnak csak az egyik összetevője a fizikális, testi egyensúly. Hajlamosak vagyunk róla nem tudomást venni, de a lelki egyensúly legalább ugyanannyit nyom a latban. Sőt ez a kettő kéz a kézben jár, képesek egymást erősíteni, de gyengíteni is.

Nem szabad elfelejteni, hogy folyamatosan rendszerben kell gondolkodnunk. Hol kisebben, hol nagyobban. Ahogyan nem ragadható ki egyetlen izom az emberi testet alkotók közül, hiszen csak egy ellentétes működésűvel összhangban dolgozva jöhet létre az egyensúly, úgy nem ragadható ki egy egyén sem a környezetéből, amikor az egyensúlyát vizsgáljuk.

Sokszor mondom, hogy a kiegyensúlyozott gyermek első számú előfeltétele a kiegyensúlyozott szülő. Ebből következik, hogy a gyermekek fejlesztése során kiemelt figyelmet kell fordítani a szülők támogatására. Illetve kellene, de sajnos általában nincs rá tér, idő, kapacitás és/vagy hozzáértés.

A fent leírtak miatt is érzem tévútnak a mostanában látható trendet, miszerint lassan boldog-boldogtalan fejlesztőközpontot nyit, inkább üzleti haszonszerzés céljából, mint mély szakmai elhivatottságból. És emiatt is a gyerekek és a családok húzzák a rövidebbet, hiszen egy laikustól nem elvárható, hogy különbséget tudjon tenni a magasan képzett szakemberek és a humbug sarlatánok között. Hiszen minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, de fontos tisztában lenni vele, hogy nem mindig az a leghozzáértőbb, akinek a legjobb a marketingje. Ha bizonytalanok vagyunk, merjünk kérdezni, másodvéleményt kérni és adott esetben váltani, mert sok múlhat rajta.

Nyakunkon a vakáció, ami szintén jó lehetőség az egyensúlyteremtésre. Hadd legyenek legalább a szünetekben gyerekek a gyerekek!

A sors fintora, hogy a sclerosis multiplex nálam egyensúlyi zavarokat is okoz. Ezen azért jókat szoktam kuncogni. Szeretném hinni, hogy igaz a mondás: "jó suszternek lyukas a cipője".

Szeretettel: H.