Mese az értékekről - Akinek nem inge, nem veszi magára

 

Azt hiszem, az értékrendjét eredendően mindenki otthonról hozza, amit a későbbiekben finomít, csiszol, vagy akár gyökeresen megváltoztat az egyéb társas kapcsolataink során begyűjtött tapasztalatok és benyomások összessége, de az biztos, hogy mindenkinek van valamilyen prioritási sorrendje az értékelendő dolgokat illetően. 

Nekem az az érték, hogy szerethetek és szeretve lehetek, hogy a szeretteimmel minőségi időt tölthetek, hogy másoknak segíthetek, de még az is, hogy a felhők felett lakva, élvezhetem a késő őszi, szikrázó napsütést.

Egyértelmű, hogy az enyém nem arra a világra való, ahol lépten-nyomon azt sugallják, hogy az az érték, amit azok a bazári majomok, eladva a lelküket az ördögnek egy sminkkészletért/edzőcipőért/trópusi hajóútért, próbálnak lenyomni a torkunkon a médián keresztül. Viszont teljesen érthető, hogy a mai, még nehézség nélkül befolyásolható értékrenddel és életszemlélettel rendelkező fiatalság túlnyomó többsége miért feleli azt a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre, hogy influenszer - hozzátéve, hogy 5-10 éve meg szinte mindenki menedzser akart lenni, csak a lapát nyelét ne kelljen megfognia...

Szörnyű világégést vizionálok, ha ez a trend nem kezd el sürgősen megfordulni, mert elképzelésem sincs, hogy hogy lesz ebből mese?!.

A mai fiatalok (nem csak ők, de rájuk jellemzően könnyebb hatni) iszonyatos présben élnek, 0-24-ben megkövetelt online jelenléttel és az abból a térből rájuk ömlő vedd be/vedd meg/vedd fel, "ne a saját szemednek higgy, majd mi megmondjuk, mit gondolj", kifacsart érték(?)rendet közvetítő porfelhőben. Csak kapkodom a fejem néha, és egészen elképedek a látottakon/hallottakon/olvasottakon. Mindez nem a "mai fiatalok" hibája, ők is elszenvedő alanyai ennek a morális zsákutcának, amibe keveredtünk, így civilizáció szinten.

Hova tart az a világ, ahol a kőművesnek a megrendelő magyarázza el a statikai alapvetéseket, ha nem akarja, hogy ráomoljon a fal? Ahol milliókat kereshetsz egy 6 hetes képzéssel, mint amolyan lelkesítő coach, egy nagyvállalati struktúrában, ahol az évtizedes tapasztalattal rendelkező, valóban szakemberek csak jó esetben karcolják a hétszámjegyű fizetést, persze alulról és bruttó, de a valóban értéket teremtő munkakörök összességét tekintve ez a szám még kisebb? Ahol azok a megmondóemberek, akiknek soha egy fűszálat nem kellett keresztbe tenniük semmiért, viszont meggyőződésük, hogy náluk van a bölcsek köve, de a megafon biztosan, így legalább hangosan tudják szétkürtölni a véleményüket, és mivel hangosak, így sokan tényként kezelik azokat? És a sort napestig folytathatnám.

Szerintem túl sok ilyen megbotránkoztató inger ért az utóbbi időben, ezért jó ideje itt lapult a tarsolyomban egy félkész szösszenet erről a témáról, de nem tettem közzé, mert nem tudtam, hogy lehet erről úgy írni, hogy ne csak öncélú morcogás legyen belőle építő jellegű bejegyzés helyett. Máig. Tudjátok mi történt? Egy olyan felvillanyozó hírt olvastam eldugva sok másik mögé, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Arról értesültem az imént, hogy a Fiatal Tetőfedők Világbajnokságán a magyar csapat második lett bádogos versenyszámban, összesítésben a szigetelő és tetőfedő csapattal együtt pedig az előkelő 4. helyen végeztek. Igaz, a verseny már 10 napja véget ért, de csak eljutott ez a hír is hozzánk... Na, ez érték! Van remény! De miért nem ez folyik a csapból is?

Szeretettel: Hanna

Ha megnéznéd ezt a hat ügyes - és mellesleg jóképű - magyar legényt, akik ma visszaadták a reggel még végérvényesen rothadónak tűnő világba vetett hitemet, itt megteheted:

https://www.facebook.com/532348283461038/posts/6142277199134757/