A kanál-elmélet (Christine Miserandino: The Spoon Theory) talán érthetővé teszi az autoimmun betegségekkel, így az engem érintő sclerosis multiplex-szel is sokszor együtt járó kóros fáradékonyságot, amit külföldiül fatigue-nak hívunk, ezért ma erről mesélek.
Érdekes, hogy - az engem eddig sikeresen elkerülő - covid kapcsán is többektől hallottam, hogy megjelent tünetként. Tanultam róla az egyetemen, de ezt nem értheti igazán, aki nincs benne, és szívből kívánom, hogy Te se értsd meg soha!
Én, a korábban örökmozgó duracell-nyuszi, a mindig ugribugri tapsifüles, néhanapján arról is ár-érték elemzést végzek, hogy éhes vagyok-e annyira, hogy megérje odamenni a hűtőhöz, nemhogy van-e kapacitásom elmenni vásárolni, vagy szociális életet élni...
Olyan érzés, mintha az imént értem volna célba - másnaposan - egy maratonon, amit síbakancsban, kövekkel telepakolt zsákkal a hátamon futottam le, miután tegnap megmásztam a Kilimandzsárót és a Mount Everestet. Ez az alapjárat, de vannak rossz napjaim is...
De mi köze ennek a kanalakhoz? A fent említett elméletben a kanalak szemléltetik a különböző tevékenységekhez társuló energiaszükségletet, mindennek ára van és az ebben a példában kanálban mérhető. Például reggel felkelni az ágyból és összeszedni magad = 1 kanál, elkészíteni az ebédet = 2 kanál, bevásárolni = 2 kanál, kitakarítani a lakást = 4 kanál, lefürdeni = 2 kanál, közlekedni = 2 kanál, dolgozni = 4 kanál és így tovább... természetesen mindenkinek egyéni, hogy mely tevékenység hány kanálba "kerül", de mindennek ára van, és nagyjából megtippelhető, hogy a komolyabb fizikai/mentális/pszichés igénybevételt jelentő dolgok több kanalat igényelnek, mint mondjuk az ágyon fekve a plafont bámulni... Minden ember x kanállal indul reggelente, és néha hitelbe kölcsönözhet holnapról - de annak is megvan az ára, másnap duplán fizeti vissza és sokkal kevesebb kanala lesz. Egy egészséges szervezetnek bőven van annyi a tarsolyában, hogy este, munka és bevásárlás után főzzön egy remek vacsorát, rendbe kapja a lakást és önmagát, majd kimozduljon a barátaival szórakozni (ha épp nincs pandémia...), vagy elmenjen edzeni/futni/kutyát sétáltatni. Természetesen egy egészséges embernek is vannak A meg B napjai, de általánosságban kijelenthető, hogy marad jópár kanala a nap végére is, mert van neki belőle bőven, mondjuk 30. És ez a hatalmas különbség közöttünk. A sorstársaimnak és nekem nem A meg B napunk van, hanem Z és Zs, és gőzünk sincs előre, pontosan mekkora lesz az aznapi kanál készletünk, de biztosan csak töredéke egy egészséges emberének. Gratis, ha rosszul aludtunk, az x-1 kanál, ahogy az is, ha kimarad egy ebéd, vagy az túl rágós, vagy történik valami nem várt, stresszes dolog, esetleg túl meleg van... Ezek a "feláras" események természetesen egyénfüggők, és időbe telik kitapasztalni a személyes extrákat. Engem például több órára lenulláz, ha véletlenül rámfújja a meleg levegőt a porszívó 3 mp-nél tovább - higgyétek el, ember nem porszívóz akkora odafigyeléssel a gép helyzetére, mint én, mióta ezt felismertem...
Irigykedve nézlek titeket, kedves kanál-milliomosok! Becsüljétek meg az evőeszköz készleteteket, nagy kincs!
Nekem jobb napokon van kb. 10... Szóval nem azért nem megyek és nem csinálom, mert lusta disznó vagyok, hanem mert egyszerűen nincs hozzá kanalam. Majdnem bármit képes vagyok megcsinálni, a magam módján (az életemet megkönnyítendő kifejlesztettem már csomó lifehack-et, de ezekről majd máskor írok), ha előtte, közben és utána eleget pihenek, de ez komoly tervezéssel és szervezéssel jár, és mivel még nincs időgépem, lemondásokkal is, mert egyszerűen nem fér bele a napba minden, ami régen belefért.
Amúgy sem voltam az a spontán típus, de ez a fatigue megtanított arra, hogy a fontos-nem fontos, sürgős-nem sürgős mátrixában egy pillanat alatt el tudjam helyezni a teendőimet, és beosszam a kanalaimat úgy, hogy egy mindenképpen maradjon estére, hogy legalább fogat tudjak mosni. Általában sikerül.
Save your spoons! jeligére,
Szeretettel: H.
https://en.wikipedia.org/wiki/Spoon_theory
Megjegyzések